Szerelem

Szerelem Először csak remegő kezekkel érintettem Meg az arcát, bátortalanul öleltem Magamhoz, s csak félve szerettem. De felizzott az az apró láng, Azt hiszem, szerelemnek mondják, De hogy mit érzek, nem tudják, Mert azt a tüzet nem láthatják A szemében, mert az csak az enyém, S igaz, most még alig izzik, csak gyengén Világít, de én tudom, hogy ott van. Lehet, hogy egyszer kiszabadul onnan, Hogy körbetáncoljon két ölelkező lelket, Hogy homlokon csókoljon két embert, Felmelegítse a fázó szíveket, S táplálja az éhes rímeket. Hogy szülessen egy új élet, Gyönyörködhessen a természet Csodáiban, mert tökéleteset teremtett, Mikor a Férfi és a Nő megszületett. Bár tudja, hogy semmi sem tart örökké, S hogy egyszer majd minden emlékké Sorvad el, élvezi a pillanatot, Az általa adott boldogságot. De ha egyszer meg is hal, Maradhat, ami vigasztal: Egy fénykép, egy illat, egy vers, Kérlek, mosolyogj rám, Kedves! Zorann