Távirat érkezik a kastélyba, az inas beviszi a tévészobába gazdájának, aki kibontja, elolvassa, azután így szól: - Gyászhírről értesítettek, Jean. Legyen szíves kapcsolja át a televíziót színesről fekete-fehérre.
- Jean, állítsa be a vekkert négyre, holnap korábban kelek! Másnap reggel: - Jean, miért nem csörgött a vekker? - Azt hiszem uram, délután négyre állítottam be.
- Jean, maga tökéletes inas! Már harminc éve minden délután ötkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni? - Ó uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.
Jean és gazdája utaznak a buszon, egyszer csak felszáll egy ellenőr, és kéri a jegyeket. Az úr az inasához fordul: - Jean! Van nekünk jegyünk? - Nincs, Uram - feleli Jean. - És pénzük van? - kérdi az ellenőr. Az úr ismét az inasára néz: - Jean, van nekünk pénzünk? - Nincs, Uram - feleli Jean. - Ha se pénzük, se jegyük, akkor voltaképpen mijük van? - mérgelődik az ellenőr. - Tényleg, Jean! - faggatja az úr az inast. - Voltaképpen mink van nekünk? Mire Jean, a legnagyobb lelki nyugalommal: - Bérletünk van, Uram.
- Jean! Az előbb, amikor megkértem, hogy öntse ki azt a lavór vizet az ablakon, valaki felsikított az utcán. - Igen, Uram. - Csak nem volt valaki a lavórban?
- Jean, volt ma az ügetőn? - Igen, Uram. - Feltette azt az 100 fontot, amit adtam, a 8-as lóra? - Igen, Uram. - És mi történt? - A zsoké levette a lóról és megköszönte.
