- Jean, maga tökéletes inas!
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó, uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd mikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.
- Mondja Jean, mi is a maga feleségének a neve?
- Tudja jól uram, hogy Eszter.
- Eszter-Eszter megdugtam egyszer!
Erre Jean megkérdezi:
- Az Ön feleségét hogy hívják?
- Anasztázia.
- Anasztázia-Anasztázia megdugtam százszor!
- De ez nem is rímel!
- Nem... de igaz!
- Jean, volt ma az ügetőn? - Igen, Uram. - Feltette azt az 100 fontot, amit adtam, a 8-as lóra? - Igen, Uram. - És mi történt? - A zsoké levette a lóról és megköszönte.
- Jean! Az előbb, amikor megkértem, hogy öntse ki azt a lavór vizet az ablakon, valaki felsikított az utcán. - Igen, Uram. - Csak nem volt valaki a lavórban?
Jean és gazdája utaznak a buszon, egyszer csak felszáll egy ellenőr, és kéri a jegyeket. Az úr az inasához fordul: - Jean! Van nekünk jegyünk? - Nincs, Uram - feleli Jean. - És pénzük van? - kérdi az ellenőr. Az úr ismét az inasára néz: - Jean, van nekünk pénzünk? - Nincs, Uram - feleli Jean. - Ha se pénzük, se jegyük, akkor voltaképpen mijük van? - mérgelődik az ellenőr. - Tényleg, Jean! - faggatja az úr az inast. - Voltaképpen mink van nekünk? Mire Jean, a legnagyobb lelki nyugalommal: - Bérletünk van, Uram.
