Az újonc panaszkodik a sorozóorvosnak: - Kérem, én annyira asztmás vagyok, hogy alig kapok levegőt, ha csak felmegyek az első emeletre. - Nem tesz semmit, alkalmas! Általában a földszinten harcolunk.
Három katona bemegy az állomásra. 10 perc van a vonat indulásáig. Bemennek a peronra, és elkezdenek iszogatni. Addig-addig iszogatnak, hogy lekésik a vonatot. A következő vonat két óra múlva indul. Csak tíz másodperccel a vonat indulása előtt kapnak észbe és ketten felszállnak, a harmadik lekési a vonatot, de éktelen nevetésbe kezd, mire megkérdezi a vasutas: - Mit röhög, maga félkegyelmű?! Lekéste a vonatot! - Az lehet! De a másik kettő csak engem akart kikísérni!
- Gratulálok, százados úr! - mondja az orvos. - Mihez? - kérdi a százados. - Kitűnő állapotban van a szíve! - Köszönöm doktor úr! - Látszik, hogy ritkán használja!
A bevonult tartalékosoktól az őrmester megkérdezi, hogy kinek mi a foglalkozása civilben. Az egyik férfi a következőt mondja: - Én az Állami Bakterológiai Intézet munkatársa vagyok. - No, katona itt a hadseregnél nem kell ilyen hosszan beszélni - szól rá az őrmester. - Mondja csak röviden, hogy vasutas!
- Mi a neve honvéd? - Seggesdi! - Ne szórakozzon itt velem! Miért nem változtat nevet? - A múlt évben választottam. - Miért, mi volt régen? - Popóvics!
Az őrmester kiküldi a cigány újoncot az épületből, hogy nézze meg, megjött-e a tábornok. A cigány kimegy, visszajön és jelenti, hogy senkit sem látott. Kis idő múlva újra kiküldi az őrmester, hogy nézze meg, megérkezett-e már a tábornok. A cigány kimegy, lát egy embert közeledni: - Hé, haver! Nem te vagy a tábornok? - De, én - feleli az döbbenten. - Hát pajtás, nem szeretnék a bőrödben lenni! Az őrmester úr már kétszer is keresett.
A kaszárnyában csörög a telefon. A kiskatona felveszi: - Melyik barom telefonál már megint? - Tudja maga kivel beszél? - kérdezi a telefonban lévő hang. - Nem - felel a kiskatona. - Kivel? - Kovács ezredessel. - Kovács ezredes úr, maga tudja, kivel beszél? - Nem. - Akkor mázlim van - mondja és lecsapja a kagylót.
Vizsgáztatják az amerikai pilótát, mielőtt kivezénylik Irakba. A szokásos kérdések után megkérdik tőle: - Két tank áll az úton, egy iraki és egy angol, melyiket lövi le? - Hát az angolt! - vágja rá a katona. - Hülye! Menjen ki, gondolkodjon el és majd utána jöjjön vissza. Kis idő elteltével behívják megint és újra felteszik neki a kérdést: - Két tank áll az úton, egy iraki és egy angol, melyiket lövi le? - Az őrmester úr melyiket lőné le? - kérdezi félve a katona. - Hát az irakit! - Akkor nekem megint csak az angol jut!
Egy katonai teherautó elakad a sárban. Pár perc múlva megjelenik egy tiszti terepjáró és a négy tiszt nagy nehezen kitolja az autót a sárból. Lihegve az egyik megkérdezi a sofőrt: - Mit szállít maga? Elefántot? - Ezredes úrnak tisztelettel jelentem, harminchat újoncot!
Két ejtőernyős katona zuhan a föld felé, még csukott ernyővel. Azt mondja az egyik: - Nézd csak! Innen tényleg úgy néznek ki az emberek, mint a hangyák. - A szentségit! Nyissál, mert azok tényleg hangyák!
A sorozáson egy férfit megkérdeznek:
- Na, mondja, miben tartják a nyílvesszőt?
- Nem tudom uram!
- Gondolkodjon egy kicsit!
- Passz, uram!
- Tegez fiam, tegez!
- Tegezlek én, de akkor sem tudom!
Nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeiből: - Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül! - Tényleg? Tüzér voltál? - Nem... szakács!
Egy orosz katona átkiált a kínai határon: - Hé, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem! Átmegy százezer kínai, verekedés, majd csend... Fél óra múlva az orosz harcos újra kiált: - Hé, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem! Ismét átmegy százezer kínai, megint verekedés, majd csend... Fél óra múlva újra hangzik a kiáltás: - Hé, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem! Már menne megint százezer kínai, de a domb mögül előmászik egy összevert, de még élő kínai: - Vigyázzatok fiúk! Csapda! Ketten vannak!
A katonák között híre ment, hogy egy katonatiszt mindenkivel nagy összegekben fogad, és mindig nyer. Ezért állandóan áthelyezték, amikor már elegük lett belőle. Az új helyen már tudtak róla, és megfogadták, hogy semmiképpen sem fogad vele senki. Ahogy megérkezett, azonnal odaszólt a felettesének: - Magának lefogadom, hogy aranyere van! - Dehogy van. - Na, fogadjunk egy ezresbe! Ezután ellenőrizték, és valóban nem volt aranyere, így kipengette az ezrest. Pár nap múlva átjön egy mérges tiszt az előző laktanyából: - Mit tettek marhák! Hát nem megmondtuk, hogy ne fogadjatok?! - De hát csak tudom, hogy mim van, különben is nyertem... - Az igaz, de velünk meg tízezer forintba fogadott, hogy az új helyen első nap gyertyával fog világítani a felettese a valagába...
A honvédségnél az őrmester tanít a honvédeknek a logikáról. - Kovács honvéd! Álljon fel! - mondja az őrmester. - Figyeljen! Elmondom mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, otthagy egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek, és azt mondom: Hej, Kovács honvéd, maga de megváltozott. Na, érti miről van szó? - Igen - mondja Kovács. - Akkor mondja vissza! - szólítja fel az őrmester. Kovács belekezd: - Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, nyom egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek, és azt mondom: Héj, őrmester úr! Maga semmit sem változott!
A vonaton utazik egy katona, vele szemben egy fiatal lány ül és nézi, ahogyan a katona jóízűen falatozik a hazai ételekből. Nem bírja ki, odaszól a katonának: - Elnézést, csinálna nekem is egy kicsike katonát? - Várjon, mindjárt, csak befejezem az evést!
A falklandi háború után a győztes angolok egyik tábornoka magához rendel három katonát, akik különösen bátran viselkedtek a csatákban. - Önöket példaként állítjuk a katonáink elé, kitüntetést és ezen felül jutalmat is kapnak. Jelöljék ki két testrészüket, és a köztük lévő távolság minden centiméterére 100 fontot kapnak. Az első katona tengerészgyalogos: - Uram, én a fejem búbját és a talpamat választom. A tábornok maga méri le a távolságot, ami 190 centiméter, így a katona 19 000 fontot kap. A második katona híradós: - Uram, én a kitárt karomon a kézfejek közötti távolságot választom. A tábornok leméri, pontosan 168 centiméter, a katona 16 800 fontot kap. A harmadik katona utász, a robbantóalakulatnál szolgált. - Uram, én a két heregolyóm közötti távolságot választom. A tábornok csodálkozva néz rá, de aztán megvonja a vállát: - Maga tudja! Lehajol, hogy mérjen. Egy darabig matat, aztán felkiált: - De hát magának csak egy golyója van, katona! - Uram, a másik Falklandon maradt...
