A világhírű angol írótól, A dzsungel könyve népszerű szerzőjétől megkérdezték társaságban, hogy szerinte kik kormányozzák a világot, a férfiak vagy a nők. - Természetesen a férfiak... - felelte hamiskás mosollyal az író - ... de ki kell kérniük a feleségük hozzájárulását.
Zsellengér Gyulát, a negyvenes évek technikás, de ki-kimaradozó, kiváló labdarúgóját egyszer megvizsgálta a sportorvos, mert a játékos panaszkodott, hogy fáradékony, a második félidőben nem bírja az iramot. - Nem tudom megmondani, mi okozza a panaszt-mondta aztán. -Talán az ital teszi. - Rndben, doktor úr -felelte a focista - akkor talán visszajövök, ha kijózanodik...
Tőkés Anna, a Nemzeti Színház nagyszerű tragikája a köznapi életben - fogalmazzunk finoman - nem bizonyult sugárzóan éles elméjű asszonynak. Vele esett meg állítólag a legsötétebb Rákosi-időkben, hogy a villamoson, útban a Nemzeti felé, észrevette az egyik ülésen elmélyülten olvasó Major Tamást. - Szervusz, Tamás! - kiáltott oda a peronról - Mit olvasol? - Marxtól a Tőkét! - nézett föl a direktor. - És mondd... jó?
Egy angol arisztokrata hölgy, aki nem kedvelte G.B. Shaw csípős modorát, dühösen förmedt rá egyszer: - Ha az ön felesége lennék, mérget kevernék a teájába! - Ha az ön férje lennék, meg is innám! - felelte a mester.
G.B.Shaw egyszer gondolataiba merülve sétált az utcán, amikor egy ismerőse - könyvkiadó - megszólította: - Ó, Mr. Shaw, adok egy fontsterlinget azért, amire most gondol... - Á, nem ér az annyit! - Tiltakozott az író. - Nem hiszem én! Hát mire gondolt? - Önre.
Rotschildról, a gazdag bankárról megkérdezték, miért vette be a fiát a banküzletbe. - Így legalább megosztjuk a munkát. A fiam elutasítja a tízezer alatti hiteleket, én meg a tízezren felülieket utasítom el.
Pitigrilli (valódi nevén Dino Segre) olasz regényíró, a Kokain és más erotikus történetek szerzője, türelmesen hallgatta egyszer barátját, aki reménytelen szerelmét panaszolta az írónak. - Minden kísérletem csődöt mondott- sóhajtotta. - Ennek a nőnek kő van a szíve helyén. Se könyörgés, se lángolás, se ígéret, se sírás nem hatja meg... - Hmm, barátom - tűnődött Pitigrilli- próbálkoztál már briliánssal is?
Peary, a híres sarkutazó megkérdezte egy eszkimótól: - Mire gondolsz? - Semmire, - felelte csodálkozva az eszkimó - hiszen van elég hús a kunyhóban! Mire gondolhatnék?
Pap Jancsitól megkérdezte a barátja, tudja-e, mi az a Chamberlain: - Tudod, amikor feljönnek a bányászok, még visszakiabálnak: "NINCSEMBERLENN?" Pap Jancsinak nagyon tetszett a vicc, rögtön tovább is adta egy másik barátjának: - Tudod mi az a Chamberlain? Hát amikor a bányászok feljönnek, még visszakiabálnak: "Hé, Csemberlen, van még lent valaki?"
Pap Jancsi a színész, megannyi történet hőse: ő az, aki nem tudja a tréfák poénját megjegyezni és gyilkos módon elrontva meséli tovább. Egy alkalommal barátját kísérte vásárolni a belvárosba. Barátja a feleségének kendőt vett ajándékba, s e szavakkal adta át az asszonynak: - Hófehér kebled lepi sálom. Pap Jancsinak nagyon megtetszett a szellemes mondat, nosza, ő is vett egy kendőt, s így nyújtotta át feleségének: - Itt a sál, és le van pisálva a nyakad.
A századelőn ismert színész volt Pajor Ödön, akinek nem annyira alakításairól beszéltek művésztársaságokban, hanem, hogy milyen legendásan gonosz ember volt. Hogy valóban az volt-e vagy csak annak látták, nem lehet tudni. Mindenesetre róla mesélték a következő történetet is: Miskolci színész korában minden délben, amikor szabadideje engedte, kiment a temetőbe, ott sétálgatott a sírok között, s amikor megszólalt a delet jelző harang, megállt, intett a sírok felé és gúnyosan azt mondta: -Na, isten veletek! Én megyek ebédelni.
Egy ifjú zongorista megkérdezte Mozarttól, hogyan kell komponálni. - Ó, ön még nagyon-nagyon fiatal, igazán ráér a zeneszerzéssel foglalkozni - válaszolta mosolyogva a zeneszerző. - De hiszen a mester már tízéves korában komponált! - Az más! Én nem kérdeztem senkitől..!
Móricz Zsigmondéknál a fiatal szolgálólány csodálkozva látta, hogy gazdája napokon át ott ül az íróasztala mellett és ír. Nagyon kíváncsi lett, mit csinál az úr, s egy napon megkérdezte: - Mondja, nagyságos úr, mit tetszik írni itt minden hajnalban, órákon át? - Regényt írok fiam. - Regényt? - Azt. - Nohát, az szerintem nagyon fölösleges munka ám! - Felesleges? Miért? - Azért, mert két-három pengőért annyi regényt kap a nagyságos úr a boltban, amennyit csak akar.
Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, aki nem félt Rákositól. Egyszer egy ünnepi fogadáson a "bölcs vezér" rosszallóan mondta Kodálynak: - Sok rosszat hallok mostanában magáról, mester... - Én is magáról, Rákosi..!
A nagy amerikai diplomata, hajdani külügyminiszter, a Diplomácia című világsikerű memoár szerzője mondta egyszer: - Van egy olyan háború, amelyet soha egyik fél sem nyerhet meg. Ez a nemek csatája. Ugyanis mindkét fél túlságosan sokat barátkozik az ellenséggel.
Karinthy Frigyes második házassága örök veszekedéssel telt: a kortársak tanúsága szerint Bőhm Aranka szélsőségesen temperamentusos és bizony meglehetősen hisztériás asszony volt, aki örökké színlelt öngyilkossággal akarta zsarolni férjét. Egy alkalommal siófoki házukban dolgozgatott az író, amikor a szobalány rányitotta az ajtót: - Jaj, nagyságos úr, tessék gyorsan jönni, mert a nagyságos asszony leugrott az emeletről! Karinthy, aki már megszokta az effajta színjátékokat, rezignáltan nézett ki az ablakon. - Arankának van igaza... Nagyon korhadt a lépcső.
A nagy mesemondó, Jókai Mór csak az irodalomban nevezte magát Mórnak, egyébként mindig kiírta a teljes keresztnevét. Nagyon haragudott azért, ha valaki csak Mórnak szólította. Egyszer Tóth Lőrinctől kapott levelet, ezzel a megszólítással: - Kedves barátom, Mór! Másnap így válaszolt neki: - Kedves barátom, Lőr!
Jászai Mari vidéken vendégszerepelt. A partnere csapnivalóan gyenge színész volt. Jászai a próbán küszködött vele, tanította, magyarázott neki - eredménytelenül. Este az előadáson sikerült is elrontania Jászai legszebb jelenetét. - Mondja kérem - fakadt ki a művésznő -, miért lett maga színész? - Mert ellenállhatatlan vágyat éreztem a világot jelentő deszkák iránt. Mire Jászai komor királynői fenséggel válaszolt: - Akkor miért nem lett asztalos?
Inke László, Kojak magyar hangja és majdnem alteregója bement egy gyógynövényboltba. -Állítólag az új hajnövesztő csodákat művel... Én is kipróbálnám. -Rendben. - felelte az eladó - Kicsi vagy nagy üveggel adhatok a művész úrnak? -Kis üveget kérek - feleli Inke -, mert azért nem szeretem a túlságosan hosszú hajat.
IV. Henrik királyt gyóntatója többször is megdorgálta csapodársága miatt. A király válaszul több napon keresztűl, mindig csak fogolysültet tálaltatott fel a főpapnak, aki végül is megunta az egyhangú étkezést és türelmetlenűl kifakadt: -Mindig csak fogolyhús? Mire a király ránézett és így válaszolt: -Mindig csak a királyné?
